Nem volt m\u00e9g olyan tr\u00e9ningem, ahol ne hangzott volna el ez az egyszer\u0171, m\u00e9gis sokszor elfeledett jogunk, hogy bizony id\u0151t k\u00e9rni \u00e9s id\u0151t adni magunknak \u00e9r.<\/p>\n
<\/p>\n
Sz\u00e1mtalanszor belefutunk olyan szitu\u00e1ci\u00f3kba, ahol val\u00f3j\u00e1ban lenne lehet\u0151s\u00e9g\u00fcnk \u00e1tgondol\u00e1si id\u0151t k\u00e9rni, m\u00e9gis azt felt\u00e9telezz\u00fck: „most azonnal v\u00e1laszt KELL adnom, k\u00fcl\u00f6nben…..”\/ „nem mondhatok nemet, mert….”\u00a0\u00a0 – \u00e9s akkor most mindannyian befejezhetj\u00fck a mondatokat aszerint, hogy mit\u0151l tartunk.<\/p>\n
<\/p>\n
Rengeteget seg\u00edt a hat\u00e1raink k\u00e9pvisel\u00e9s\u00e9ben, ha ki tudjuk mondani, hogy „id\u0151re van sz\u00fcks\u00e9gem”, legyen az ak\u00e1r csak egy percnyi csend is. Egy konfliktushelyzetben ezzel pl. es\u00e9lyt adunk az idegrendszer\u00fcnknek arra, hogy az „\u00fcss vagy fuss” t\u00edpus\u00fa automatikus reakci\u00f3kb\u00f3l a higgadt \u00e1tgondol\u00e1s fel\u00e9 mehessen. Id\u0151t k\u00e9rni munkahely\u00fcnk\u00f6n is kifizet\u0151d\u0151, hiszen meg\u00f3vhat a t\u00falterhel\u0151d\u00e9st\u0151l, \u00e1tgondoltabb d\u00f6nt\u00e9sekre sarkall, r\u00e1ad\u00e1sul – sok t\u00e9vhittel ellent\u00e9tben – \u00e9sszer\u0171 keretek k\u00f6z\u00f6tt haszn\u00e1lva tiszteletet v\u00edv ki a k\u00f6rnyezet\u00fcnkb\u0151l is, hiszen egy\u00fattal szavahihet\u0151bbekk\u00e9 is v\u00e1lunk, ha azt v\u00e1llaljuk el, amit v\u00e9ghez is tudunk vinni \u00e9s jelezz\u00fck, ha valami nem fog az adott form\u00e1ban m\u0171k\u00f6dni.<\/p>\n
<\/p>\n
Persze tal\u00e1lkozunk az \u00e9letben olyan helyzetekkel is, ahol gyorsan kell reag\u00e1lnunk \u00e9s nincs id\u0151 arra, hogy m\u00e9rlegelj\u00fck az \u00f6sszes l\u00e9tez\u0151 opci\u00f3t, el\u0151nyt \u00e9s h\u00e1tr\u00e1nyt, hanem cselekedn\u00fcnk kell. Sosem felejtem el azt az orvos kliensem, aki bizonyos – \u00e9s teljesen \u00e9rthet\u0151en – neh\u00e9z, nagy nyom\u00e1s\u00fa helyzetekben t\u00f6bbsz\u00f6r kapkodni kezdett, inger\u00fcltnek \u00e9s frusztr\u00e1ltnak \u00e9rezte mag\u00e1t. M\u00e9gis, ezekben a hihetetlen\u00fcl neh\u00e9z helyzetekben is k\u00e9pes volt be\u00e9p\u00edteni a l\u00e9legzetv\u00e9telnyi meg\u00e1ll\u00e1st, ami sokkal higgadtabb d\u00f6nt\u00e9sek \u00e9s hat\u00e9konyabb kommunik\u00e1ci\u00f3 fel\u00e9 vitte. De megtanulta azt is, hogy ha az adott helyzetben nem is, a napj\u00e1ban valamikor jog\u00e1ban \u00e1ll \u00e9s fontos is id\u0151t sz\u00e1nnia az \u00e9rz\u00e9sei meg\u00e9l\u00e9s\u00e9re, felold\u00e1s\u00e1ra, a fesz\u00fclts\u00e9geinek levezet\u00e9s\u00e9re.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Nem volt m\u00e9g olyan tr\u00e9ningem, ahol ne hangzott volna el ez az egyszer\u0171, m\u00e9gis sokszor elfeledett jogunk, hogy bizony id\u0151t k\u00e9rni \u00e9s id\u0151t adni magunknak \u00e9r. Sz\u00e1mtalanszor belefutunk olyan szitu\u00e1ci\u00f3kba, ahol val\u00f3j\u00e1ban lenne lehet\u0151s\u00e9g\u00fcnk \u00e1tgondol\u00e1si id\u0151t k\u00e9rni, m\u00e9gis azt felt\u00e9telezz\u00fck: „most azonnal v\u00e1laszt KELL adnom, k\u00fcl\u00f6nben…..”\/ „nem mondhatok nemet, mert….”\u00a0\u00a0 – \u00e9s akkor most […]<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":692,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-738","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-uncategorized"],"acf":[],"yoast_head":"\n